fáj….

2011 július 7. | Szerző:

 igen.. fáj, de még mennyire. és tényleg az a legrosszabb, ha nem szeretnek viszont.


Álom

2011 július 5. | Szerző:

Hová kerültél? Ez itt az én álmom…

Címkék: ,

Szima: Mámor voltam

2011 július 5. | Szerző:

Mámor voltam, vággyal teli,
Esendő…
Nem kellettem, megöltél.
Védőhálót vonnék köréd,
Őrizném a lelki békéd –
Kelendő…

Szitakötő tánca lennék,
Repdeső…
Nem kellettem, eldobtál,
Forró széllel futottál,
Éjjel másról álmodtál –
Rettentő!

Lassan pirkad, s illat árad.
Érzem, te vagy:
Harmatos fű illata,
Álmaimnak mentora,
Halk szavú, kis gilice
Hajnali, friss éneke,
Megrebbenő szempilla,
Felkelő nap sugara…

Igen, az vagy. Én napom!
Ragyogj hát rám! – kívánom,
De éjjel van, nincs tünde fény,
Reszkető homály az éj.

Varázsillat cserben hagyott,
Nem látom többé mosolyod.
Mámor voltam, vággyal teli –
S lám – most meghalok.

Forrás: Szerelmes versek

:(

2011 július 3. | Szerző:

A karjaimban összetört egy álom, szilánkjain szökdécsel a fény.

Címkék: , ,

Olyant szeretni….

2010 december 26. | Szerző:

Olyat szeretni, akit nem érhetsz el.

Tudni, hogy jobb, ha nem érdekel.
Tétlenül nézni, hogy alakul sorsa,
Látni, hogy vállát ezer gond nyomja.
Figyelni, hogyan sír és nevet,
Úgy, hogy közben téged nem is szeret.
Szenvedni és esélyt sem kapni,
Folyton-folyvást, mindig csak remélni.


Boldogság…

2010 november 20. | Szerző:

A boldogság itt van, egészen közel, úgyszólván karnyújtásnyira. Amikor előre hajolok, hogy megérintsem, fejem nekiütődik a vastag üvegfalnak; hát ilyen közel.

Pieter Frans Thomése

Szeretlek

2010 november 14. | Szerző:

Nem ismertelek, de már az első találkozásnál éreztem valamit. Gyönyörű volt minden pillanat amit veled töltöttem. . . örökkévalóság volt tele szerelemmel. majd hátat fordítottál, s én nem kérdeztem miért, a sírástól nem tudtam szólni. Vártam hónapokat, de a seb nem gyógyult be. Hiányzol és mindig is hiányoztál. Sosem kérdeztem miért történt ez velünk. Fájdalmamon nem segített volna. Beletörődtem. És most itt állok másfél évvel a “bukás” után. Ez idő alatt rájöttem, hogy a szerelmem nem múlik el, csak elcsendesedik. Te voltál életemben a legszebb dolog, és a legfájdalmasabb. Szeretlek és szeretni foglak.

Ő és Én

2010 november 14. | Szerző:

 “Ott ültünk egymás mellett..Ő és Én..Néha-néha zavartan egymásra pillantottunk..ott volt egy karnyújtásnyira..mégis egy világegyetem választott el minket..legszívesebben ordítottam volna ahogy kifér a torkomon hogy: ‘Szeretlek!’ De nem..csak ültünk ott…némán..azt hiszem Ő is azt érezte amit Én..láttam a tekintetében..éreztem..mégse szóltam semmit..talán most is gondol Rám, ahogy Én Rá..talán…”

Kölcsey Ferenc: Minden órám…

2010 november 5. | Szerző:

 Minden órám csüggesztő magányom

Néma csendén búnak szentelem,

Rajtad elmém, ah, törődve hányom

S könyim árját issza kebelem.

Merre, merre tüntök hű szerelmek,

Melyek láncolátok szívemet?

Ha fogjátok forró szenvedelmek

Elborítni lángként éltemet?



Most is karján fényes Ideálnak

Még magasan rengnek álmaim,

Ah, de tündérvárán nem találnak

Méltó tárgyat többé lángjaim.

Fanni, Fanni, mint zefír utánad

Sóhajtásim szállnak úntalan,

Szűnj meg egyszer lélekvesztő bánat!

Szív, mért ingerlődöl hasztalan?



Zengtem égi dalt: mint alkonyában

Philoméla kertem bokrain,

S mind hiában folytak, mind hiában

Bájos hangok lantom húrjain.

Csillagokra fel remegve sírtam,

S fényektől nem jött vígasztalás;

Berkén Echót fájdalomra bírtam,

S jajgatásnak szólt csak jajgatás.



Isten hozzád eltűnt rózsapálya,

Isten hozzád elsírt nyúgalom!

Képed lelkem többé nem találja,

Dúló vészként zúg a fájdalom.

S bár a kor, borítva fátyolával,

Tőle messzebb messzebb elvezet,

Rám világít lobbanó fáklyával,

S visszavonz a bús Emlékezet.



S ah reményem mindegyik virága

Újra fonnyad szellemkebelén,

Újra sűlyed a szív boldogsága,

S régi sebben újra vérzem én!

S míg a gyötrelemnek visszérzése

Százszorozva tépi lelkemet:

Képzetemnek vészhozó lengése

Gyújt és kínos álmokkal temet.



Szállj homályba, s húnyj el fátyolodnak

Éjjelében bús Emlékezet!

Álmaid ha lassan alkonyodnak,

Nyúgalom tán nyújt még hű kezet.

Nyájas arcod visszasúgárzása

Enyhe fény a boldog napjain;

Nékem, ah, csak Léthe áradása

Hoz segédet kínom lángjain!

Magány

2010 november 3. | Szerző:

 Ott várok a sorok között, talán egyszer rám találsz,
Üvöltök, integetek neked, de ha nem látsz…
Lehetek a víz, lehetek a tűz,
Lehetek a szél – ami téged mindig űz -,
Az árnyék, lehetek a fény, akkor sem értenél.

Zanzibar 

Régmúlt :)

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!