Mámor voltam, vággyal teli,
Esendő…
Nem kellettem, megöltél.
Védőhálót vonnék köréd,
Őrizném a lelki békéd –
Kelendő…
Szitakötő tánca lennék,
Repdeső…
Nem kellettem, eldobtál,
Forró széllel futottál,
Éjjel másról álmodtál –
Rettentő!
Lassan pirkad, s illat árad.
Érzem, te vagy:
Harmatos fű illata,
Álmaimnak mentora,
Halk szavú, kis gilice
Hajnali, friss éneke,
Megrebbenő szempilla,
Felkelő nap sugara…
Igen, az vagy. Én napom!
Ragyogj hát rám! – kívánom,
De éjjel van, nincs tünde fény,
Reszkető homály az éj.
Varázsillat cserben hagyott,
Nem látom többé mosolyod.
Mámor voltam, vággyal teli –
S lám – most meghalok.
Forrás: Szerelmes versek