Álom

2011 július 5. | Szerző: Peaceful

Boldogság…

2010 november 20. | Szerző: Peaceful

A boldogság itt van, egészen közel, úgyszólván karnyújtásnyira. Amikor előre hajolok, hogy megérintsem, fejem nekiütődik a vastag üvegfalnak; hát ilyen közel.

Pieter Frans Thomése

Szeretlek

2010 november 14. | Szerző: Peaceful

Nem ismertelek, de már az első találkozásnál éreztem valamit. Gyönyörű volt minden pillanat amit veled töltöttem. . . örökkévalóság volt tele szerelemmel. majd hátat fordítottál, s én nem kérdeztem miért, a sírástól nem tudtam szólni. Vártam hónapokat, de a seb nem gyógyult be. Hiányzol és mindig is hiányoztál. Sosem kérdeztem miért történt ez velünk. Fájdalmamon nem segített volna. Beletörődtem. És most itt állok másfél évvel a “bukás” után. Ez idő alatt rájöttem, hogy a szerelmem nem múlik el, csak elcsendesedik. Te voltál életemben a legszebb dolog, és a legfájdalmasabb. Szeretlek és szeretni foglak.

Ő és Én

2010 november 14. | Szerző: Peaceful

 “Ott ültünk egymás mellett..Ő és Én..Néha-néha zavartan egymásra pillantottunk..ott volt egy karnyújtásnyira..mégis egy világegyetem választott el minket..legszívesebben ordítottam volna ahogy kifér a torkomon hogy: ‘Szeretlek!’ De nem..csak ültünk ott…némán..azt hiszem Ő is azt érezte amit Én..láttam a tekintetében..éreztem..mégse szóltam semmit..talán most is gondol Rám, ahogy Én Rá..talán…”